Chillout

Para

Gyerekek, én nem vagyok normális.

Amúgy, hello. Igen, még élek, csak... na igen, a kifogások. Nem untatlak titeket. :) Térjünk a lényegre.

Most, hogy már teljes mértékben hidegen hagy Zane, sőt, heves hányingert érzek, ha meglátom (:D), egy eléggé ijesztő tényt vélek felfedezni.

Azt hiszem, többet érzek Andris iránt, mint barátság.

Ma reggel, amikor felébredtem, és eszembe jutott, mit álmodtam, elhatároztam, hogy visszaalszom, és "végigélem" a történéseket (?).

Nem volt jó ötlet.

Az egész álom kábé arról szólt, hogy jött valami ellenség, és én Andris családjával menekültem. A szülei és a tesói teljesen természetesnek vették, hogy én is ott vagyok, velük. Pontossabban inkább Andrissal.

Vagy neki, vagy a bátyjának kellett előremenni az úton, hogy megnézze, biztonságos-e. Épp ő volt a soros - tél volt, dermesztő, hideg szél fújt, esett a hó is, de a terepjáróban jól elvoltunk kabátban. Nem fáztunk. (Nem tudom, hogy volt a terepjáróban elég hely egy konyhának, meg hat ágynak, de úgy tűnik, jó a képzelőerőm.) Szóval, Andris előrement. Egy hegy tetejére tartottunk, egy titkos bunkerbe. Egy kilométerre járhattunk a barátom mögött, már láttuk a kék, rácsos, kovácsoltvas kaput, amin be lehetett hajtani az óvóhely területére.

Én ültem az anyósélesen. Lassan vánszorgott a kocsi felfelé. Néztem, hány lábnyom vezet át a kapun, és hirtelen nem láttam több lábnyomot. Mindent betemetett egy lavina. Andrist is. És én, nem törődve a veszéllyel, egyszerűen kivágtam az ajtót, és kiugrottam a kocsiból. Persze derékig bele is süppedtem a hóba, de egyszerűen nem érdekelt. Meg kellett találnom a barátomat. Addig törtem előre a hóban, és addig kiabáltam a nevét, míg össze nem estem. Andris bátyja talált meg, és vitt vissza a kocsiba.

Ideiglenesen beköltöztünk a bunkerbe, és minden nap Bencével mentem, és Andrist kerestük. Harminchat óra leforgása alatt átfésültünk mindent a kerítésen belül, de a barátom nem volt sehol. És akkor eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha az út mellett van?

És ott volt. Teljesen átfagyva, de élt. Lassan dobogott a szíve, a bátyja felkapta, és bevittük a házba. Amikor magához tért, én csak sírva magamhoz szorítottam és nem akartam elengedni. (Azta, de nyálas! :O)

A következő álomkép az, hogy sírva rohanok el a kocsitól. Nem tudom, mi történt, de már tavasz volt, és megint hegynek felfelé futottam. Jó kis hobbi. El akartam tűnni a család életéből, de Andris utánam jött. És megcsókolt. És... hát elég para, de még mindig fel tudom idézni az illatát. O.O

Oké, tudom, ez csak egy álom. Én is próbálom magam meggyőzni, de a dolgokat kezdem egészen más szemszögből látni.

Majd szerdán kiderül, ha találkozom vele, hogy mit érzek valójában...

*dobpergés*

Azért ennyire nem komoly, nyugi. :D

De bárkinek bármilyen tapasztalata ez ügyben? :P

Ohh, és akit érdekel, írtam új részt az All in!-be. Önreklám forever. :D

Return

Visszatértem!

Eddig táborban voltam ugyanis. Ezért tűntem el. Hiányoztam? ^^ Na ugye.

Hehe

´´´´´´´´´´´´´´´´´´´´´´

Szúúúúúszáááá. Nyugszik!

Őszintén szólva, nem igazán tudok normális bejegyzést írni. Csak ennyit akartam közölni.:)

Ohh, és Kicsi_Hell és hell_lili, nem találom a meglepimet. :'(

Köszönöm az együttérzéseteket! :)

...

Miért hisznek el mindent az emberek, amit hallanak?

Miért kell a látszatot elfogadni?

Miért nem látják a segítségért könyörgő tekinteteket, miért nem képesek csak egyszer megkérdezni: "Mi bánt?"?! Nem kellene megvárni a választ... De már udvariasságból sem teszik fel ezt a kérdést....

Gyűlölöm az emberiséget. Elegem van a nemtörődömségéből, hogy mindenkinek 120 %-on teljesítenie ahhoz, hogy elégedettek legyenek vele. Hogy egyszerűen nem érdekli, mi van a másikkal.

A vádlimat szétkapartam tegnap, olyan ideges voltam. Ömlött belőle a vér, de nem zavart. Az egész bal lábam úgy néz ki, mintha egy tucat macska engem használna bokszzsáknak.

Ma volt tesióránk. Ha azt mondom, húsz gyerek látta a friss, vörös vályatokat, még keveset mondtam. A fél iskola megcsodálhatta, de senki nem kérdezett rá.

A karom egyre vörösebb, a vádlimról nem is beszélve. Egyre jönnek elő rajtam a kiütések, senki nem szól rám, hogy ne vakarjam, senki nem parancsol rám, hogy kenjem be, és menjek orvoshoz. Ekcémás vagy? Le vagy szarva, fújj, hogy bírsz te így élni?

Hát ezt a kérdést már én is sokszor feltettem magamnak.

Komolyan, mi értelme van?

Tényleg, imádom észrevenni a szánó/undorodó tekinteteket, amik végigsiklanak a kiütéseimen. És aztán jön a kérdés: "Ugye nem fertőző?"

Az embernek sírni támad kedve, de ha így cselekszik, bőgőmasinának nyilvánítják.

Tudjátok ti, hogy mekkora sebeket okoztok a lelkemben? Hogy minden szó, grimasz, és arcrándulás hatására újra és újra összetörök itt legbelül? Hogy ilyenkor arra gondolok, hogy engem soha nem lesz képes senki őszintén, s magamért szeretni? Hogy ezek a nem létető önbizalmamat már a csírájában elfojtják?

Elegem van.

A másfél év alatt gondosan összerakott maszkom már repedezik. Folyamatosan sírni akarok, hogy észrevegyék, NEM  VAGYOK  JÓL!

Mert nagyon nem vagyok jól. Nem találom a helyem,

Bolondok napja.

First.

Happy birthday, bro! I love you. :)

Íme a szülinapi ajándékod, tőlem, neked.

És egy szülinapi dal erejéig átengedem neked az én Jack-emet. *-*

Ez nagy megtiszteltetés ám! :)

Te vagy az első, aki ebben részesülhet, szóval becsüld meg.

Szóval az én drága bátyám Sweet Sixteen lett. :D

SECOND.

Milyen az új design? :)

Most megyünk ünnepelni, majd jövök. S írok egy új részt az All in!-be. :)

Víz napja

Ma volt ugyebár a víz napja.

A mi sulinkba járnak alsósok is /általános hátránya -.-"/. Így aztán minden baromságot megtartunk, többek köztt ezt is. Még mindig jobb, mint a kézmosás világnapja.

Már kedden bejelentették, hogy kék pólóban kell menni, de a szigoró ofőm beteg, így mindenki szar a tanulásra, fegyelemre, iskolára.

Szóval bemondják harmadik óra elején, hogy a szünetben mindenki fáradjon le az udvarra, hogy tartsunk egy kis összeröffenést. Naná, hogy a diákok ne tudjanak házit másolni, he?! ff, tipikus... Mindegy, megírtuk az ezt megelőző órán, vagy ott, az udvaron.

A mi osztályunk egyöntetűen "elfelejtette" (előzetes megegyezés alapján), hogy kék felsőben kellett volna menni.

Megyünk le az udvarra, testnevelő ránk förmed:

- Hol a kék póló?!

- He?! - reagált ugyanolyan kedvesen az "alfa", és mentünk tovább. Mindegyikőnkön fekete vagy barna póló volt, igazgató bemondja:

- Aki nem kék felsőben jött, legyen szíves, álljon jobb oldalra! Másik jobb oldalra!

Átbattyogunk a jobb oldalra, igi:

- A kékek a víz, ti vagytok a szárazföld!

- Nem- vágja rá az előbb említett alfa - mi vagyunk a szar a vízben!

Persze az egész udvar ezen röhögött.

About love...

I don't love you, asshole.

Nos, szóval.

Van egy srác az osztályban, akivel majdnem egy éve se veled - se nélküled cirkusz megy.

Nagyon jó barátok voltunk, aztán ő elkezdett felém közeledni. Randira hívott, de én akkor nem voltam itthon, szóval nem jött össze. Imádtam vele lenni. És rossz útra tértem.

Iskola után a srácokkal (vele, Andrissal, és még két fiúval) eljártunk vízipipázni. Kiderült, lebuktunk, balhé lett (osztályfőnök elvette a VP-t, és elmondta a szülőknek), és megromlott a kapcsolatunk. De én már akkor menthetetlenül beleszerettem.

Jött a nyári szünet, az első egy hétben még folyton a neten lógtunk, és dumáltunk. Egy nappal az utazásom előtt (Németországba mentem ki, olyan cserediák-féleségnek) halálosan összevesztünk, én közöltem, hogy hagyjon békén, nem akarok semmi mást, csak ezt. Reakciója:

"Jó. Ezt még megbánod =))"

Letiltott. Letiltott Facebookon, MSN-en, és Skype-on is. Én írtam neki egy levelet, amiben leírtam, hogy elbasztuk, ez van, ki kell mondani, és nem értem, de azt csinál, amit akar.

A nyári szünetem kínszenvedés volt. Azt reméltem, hogy elfelejtem - ehelyett róla áradoztam a német barátnőmnek. Ők elnevezte Zane-nek, mert nem tudta kimondani a nevét. :D

Amikor visszamentünk a suliba, én nem vettem róla tudomást, ő meg szintén levegőnek nézett. A harmadik napon, amikor megkérdeztem, kinek van egy hegyezője, odaadta a sajátját. Szóval így kerültünk újra beszélő viszonyba.

Ő más lányokat tapizott, másoknak vallott szerelmet, mának hozott a névnapjára virágot, engem meg basztatott.

Aztán jött a mindent megváltoztató téli szünet. Volt egy fiú, akivel életemben egyszer találkoztam, és nem szállt le rólam, zaklatott, találkozót követett, én meg nem tudtam, mit csináljak. A telefonom volt egy Viber nevű alkalmazás, amivek ingyen küldhetsz SMS-t, és ingyen hívhatod a másikat.

Én már annyira ki voltam készülve, hogy fél 1-kor írtam Zane-nek: "Szia. Nem tudok aludni. Te itt vagy? :S"

Pár másodpercen belül válaszolt, s elmeséltem neki, mi bánt. Ő teljesen kiakadt a srác miatt, és mondta, hogy találkozzunk. Elbúcsúztam tőle hajnali 5-kor, és 10-kor találkoztunk. Összesen 3 órát aludtam aznap.

A téli szünetben szépen összemelegedtünk, bevallotta, hogy szeret, én mondtam, hogy ez kölcsönös. Naná, hogy megint összevesztünk, de kibékültünk. Randira hívott, de én lázasan feküdtem otthon, szóval ez sem jött össze. És aztán nem beszéltünk.

A suliban úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Nem foglalkoztunk túlzottan egymással. Síszünetben sem.

Aztán jött a mostani négy nap. Szombat éjjel megint beszéltünk, folyton belémkötött, piszkált, és próbált szart keverni, aztán faszokat küldögetett nekem, amire én inkább nem reagáltam. Kibaszott dühös voltam rá, hogy ennyire próbál megalázni, pedig ha valaki, akkor én nem adom magamat könnyen, és hogy jön ő ehhez?!

Ma úgy mentem be a suliba, hogy rá se néztem, újra semmibe vettem. Úgy viselkedett, mint egy igazi gentleman, ugrott, ha valaki azt kérte, segítsen nekem, bókolt, betolta alám a széket.

És én ma döbbentem rá, hogy akármit csinál, most már gyűlölni fogom. Azt nem lehet szerelemnek nevezni, hogy ha ránézek, görcsbe rándul a gyomrom az idegtől, hogy mit fog megint kitalálni, mivel fog megszivatni engem...

Díj?! O.O

Nos, ezt is megéltem...

Díjat kaptam! :O Én!

Hoppá. Ezt még fel kell dolgoznom. :D

Nos. A szabályok.

1. Tedd ki a képet a blogodra!

öhhm, pipa?! :D

2.Köszönd meg attól, akitől kaptad!

Örök hála Kicsi_Hell, Jordin* és Carly14! :)

3. Írj le 6 dolgot magadról!

1. Nos... tipikus lelkiszemetes vagyok, akinek mindenki kiönti a lelkét. Még akkor is, ha én nem kérem.

2. Imádom a némettanáromat - piszkálni. De, amúgy tényleg szeretem! :D

3. A legjobb barátom egy srác, Andris. Róla mintáztam a másik blogomban lévő Andrist. :$ Andris bálványoz engem, én meg imádom őt. Beosztjuk. De ezt úgy kell elképzelni, hogy megemlítem valakinek, hogy kiszáradt a torkom, ő biztos tudomást serez róla, és három percen belül hoz nekem vizet.

4. Barna hajúként sosem hittem volna el, hogy vannak értelmes szőkék, ha nem ismerem meg Kicsi_Hellt, és JD-t. Szóval köszi, hogy megdöntöttétek ezt a tévhitet! :)

5. Ügyvéd leszek. Nem, nem szeretnék az lenni, én az leszek. Kész, pont. Minden adottságom  megvan hozzá.

6. Utálom a Monster-t. De kajak, nem ízlik! xD Tudom, nem vagyok normális. :D

4. Küldd tovább 5 blogírónak!

• angel256
• AngelWinds
• Kicsi_Hell
• Jordin
• 1wolfgirl1

5. Hagyj megjegyzést a blogon, hogy meglepetés várja őket!

Öhmm, folyamatban van. :D

család...

Nos, fosarcú hazatért.

Akinek nem esett volna le: a bátyámról van szó.

Hazajött, és rögtön elkezdett engem piszkálni.

Persze a szüleim el voltak ragadtatva attól, hogy hazajött, és nem szóltak rá. >.<

és most én vagyok a gonosz, mert nem mentem át velük a nagyszüleimhez.

naná, hogy fosarcú ott is tovább basztasson -.-"

benéznétek a másik blogomba? :$ Berry.

Reklámfogások...

Közvéleménykutatás

Ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz?

Mármint a felnőttön kívül. :D Én ügyvéd, vegyész, vagy marketinges.

Kíváncsi vagyok, melyik a legnépszerűbb szakma. ^^

Törölve.

A másik blogomat töröltem.

Imádom, hogy elolvasnak az emberek egy prológust, és rögtön közlik, hogy egy könyvről másoltam.

Hát innen üzenem, hogy FUCK OFF! >.<

Karatevizsga

Tegnap volt életem első karatevizsgája. A barátnőm, aki már kék öves, felkészített elméletből, de persze, amint kérdeztek, elfelejtettem. :D Tipikus.

De menjünk szép sorjában.

Már reggel óta azon görcsöltem, hogy mi lesz, ha elrontom, satöbbi.

A vizsga 5-kor kezdődött, barátnőmmel már háromnegyed 4-kor ott ácsorogtunk a dojo előtt.

Sensei megérkezett negyed 5-kor, kérdezte, hogy miért fagyoskodunk kint, és bementünk, ahol éppen Pati és Andris Senseiek gyakoroltak - khmm, azért azt a "gyakorlást" látni kellett volna, Andris sensei kicsit tapizta Pati senseit :'D - én átvettem a karate-gi - met, vagyis a ruhámat, segítettünk széket pakolni.

Aztán olyan fél öt körül összeraktuk a tatamit, vagyis a szőnyeget, és a többi fehérövessel gyakoroltunk egy kicsit. Barátnőm beállította a tartásomat, lenyomta az állásaimat, szóval kissé rendberakta így vizsga előtt. De rám is fért. :)

Aztán be kellett ülnünk a terembe, volt névsorolvasás, bemelegítettünk az egyik senseijel, és megérkezett egy nagydarab, melegítős, ősz bácsika, aki egy pillantásra sem méltatott bennünket, csak leült az elnöki székbe.

"Na nee, az nem lehet, hogy ez shihan! Biztos mindjárt kiküldik innen!" - gondoltam magamban, erre kötlik, hogy íme, megérkezett a 7 danos shihan.  Dan: a feketeöv fokozatai, az első az, amikor levizsgáztál fekete övre, satöbbi.

Először az elsősök vizsgáztak, aztán jöttünk mi, nagyobbak.

Gyakorlatok bemutatása, ütések, védések. Aztán sensei:

- Ki meri bemutatni a párosgyakorlatot? - Én rögtön feltettem a kezemet, meg még pár elsős. Sensei végignéz rajtuk. - Jó, akkor a nagyfiúval bemutatod.

Hát... a védekezésnél rossz lábbal léptem hátra, de amikor én támadtam vissza, a srácnak akkorát húzhattam volna be... :D Neki viszont súgott a mestere! Ez mi?! VIZSGÁN?! -.-"

Majd elmélet. Shihan kinézett magának, megkérdezte, hogy hívnak, mert egy csomó kérdésre csak én tudtam válaszolni. :)

És végül... erőnlét. :P

Fekvőtámasz. 20 darab. Van olyan, aki nálam rosszabb!! :D

Felülés. 40 darab. Bevertem a fejemet a falba. Nem kicsit.

Térdfelhúzás. 20 darab. Ez tetszett.

Végül átadták az oklveleket. Engem hagytak utoljára, 5 csíkot kaptam. Ennél többet nem lehet adni. És a vizsgabizottság kiemelt! :)

School is good!

Yes, I like it!

Na persze, nem a tanulós részét. :'D De a srácokkal ma oly' mértékben elvoltunk, hogy az már komolyan művészetnek minősülne.

Először is: matek óra. Semmi különös, nem vittem be a fizika feladatlapot az ofőnek, enyhén kiakadt. Ahelyett, hogy örült volna, hogy van ellenőrzőm! múlt héten egyszer sem volt xD

A német óra... hát az kész. Rólam tudni kell, hogy hamarosan nyelvvizsgázom, szóval elég jól tudok németül. Mellettem ül Andris - volt szerelmem, és mostani jó barátom, bár mindenki azt hiszi, hogy járunk :D - és a hatszögletű asztalok alatt lábharcot folytatunk, hogy kinek a lába legyen fölül. Na ez most félreérthető volt :D. Lényeg, hogy a hullámos papagájt kérdezte, és a többiek nem tudták, én meg nem mondhattam meg.

- Hogy van a "hullám" németül? - néma csend. Erre megismétli. - Hogy van a hullám németül?!

- Nem tudjuk - morogta az egyik lány kelletlenül.

- Andris! Hogy van a hullám németül?!

Erre Andris:

- Herr Schlau hullája?! :O O.O

Beteg állat xDDD Én meg leestem a székemről, úgy nevettem.

Válás

" Mit kéne csinálnom? :( Hol lehetek végre nyugodt? >.< :( "

A szüleim válnak.

Oké, még nem indult be a válóper, még nem jelentették be "hivatalosan", hogy el fognak válni, de már azt kérdezgetik, hogy kivel megyek.

Apum elutazott egy hétre Németországba üzleti okokból, előtte megmondta, hogy

"Akárkit választassz, én akkor is szeretni foglak, és bármikor számíthatsz rám."

Szóval elég nagy választási kampány van.

Anyám az érzelmi zsarolást veti be. Sír, azt mondja, mi vagyunk tesómmal élete értelme, és ha mi nem lennénk, már rég öngyilkos lett volna. (Értsd: ha nem jöttök velem, öngyilkos leszek. Na, akartok ezzel a lelki teherrel élni?)

Bátyám meg engem "terrorizál". Folyton piszkál, megver, ilyesmik. Ma meg már nem bírtam tovább, mert arcon b*szott - elnézést a kifejezésért, de direkt az arcomba vágta - a telefonmmal, és elkezdett megint csesztetni. Én meg elrohantam itthonról, 3 órát sétáltam a városban.

Na persze ezen mindenki kiakadt, és én lettem a szemét, hogy szegény bátyámat ilyen lelki nyomásnak teszem ki, hogy eltűnök, és nem tudja, hol vagyok.

Aha. Annyira érdekelte, hogy küldött egy SMSt, miszerint "Majd kopogj.". Mert nem vittem kulcsot.

Best depülős számok

Készítettem egy top 10es listát a kedvenc depis számaimról. Mondjuk sírni sosem tudok rájuk, de mindegy :D

1. Eminem - Not afraid

2. Adele - Someone Like You

3. Carbonfools - Hideaway

4. Bruno Mars - It Will Rain

5. Skrillex - Scary Monsters And Nice Sprites

6. Rihanna - Russian Roulette

7. Linkin Park - Numb

8. Korn - Narricistic Cannibal

9. Green Day - 21 Guns

10. Korn ft. Skrillex - Get up

De illene már újítani...

...

Üdvözlehelletem!

Igen, Simont nézek... :D

Büntiben voltam. Eltiltottak a géptől, mert nem raktam rendet a szobámban. :'D

Valaki tudna eg új zenét mondani? A "régebbieket" már rongyosra hallgattam, még akkor is, ha ez kivitelezhetetlen. :)

A héten jövök egy izgalmas bejegyzéssel, de most nincs időm begépelni.

Sundown

Bieberfever is out!

Szeretnék mindenkit arra kérni, hogy mielőtt rámtámadna, hallgasson végig!

Köszönöm.

Ha rákattintotok a fenti, aláhúzott szövegre, megjelenik egy oldal. Kérlek, olvassátok végig, és utánna térjetek vissza ide.

Nos. Kezdeném a saját véleményemmel.

Sokak számára a JB - mánia csak divat volt. Egy trend - fél Magyarország imádta őt (a másik fele utálta, de ez most nem téma), és nagyon menő volt az ő nevét visítozni.

Kövezzetek meg, de nekem nem, hogy semmi bajom nincs vele, hanem szeretem. Őt is, és a zenéjét is. Nem rajongás, nem LOVE, inkább olyan LIKE-szerű, szóval kedvelem. De csak titokban, szóval shhh!

Azért találom jónak, mert kedves, szereti a rajongóit - bár most állítólag elküldte őket a francba -, és a számai nagyon fülbemászóak. A korai szakaszát viszont nagyon nem szerettem. Sőt, igazi Bieber - hater voltam, mert nyálasnak tartottam őt is, és a zenéjét is. Nem jött be a stílusa, emlékszem, teljesen ki voltam bukva azon, mennyi rajongója van.

Aztán jött egy kis szerelmi bánat, és hopp! - azon kaptam magam, hogy a Love me-t hallgatom és sírok. Egy hónapot csináltam végig vele, ezt teljesen titokban tartva az osztályom előtt.

Mindig meghallgatom a számait, de nem mondanám magamat fanatikusnak. A Santás száma pl. nem tetszik.

Amikor regisztráltam a Blogzónára, teljesen ki voltam akadva, hogy mennyi JB-sztorit írnak. Ez még a Hater korszakom volt. Aztán rátaláltam Lily Morgan "JB és Lily vagy nem?" c. blogjára, amit akkor már befejezett - igen, jó rég volt :) -, végigolvastam.

És abban megtaláltam azt a szikrát, amit Ő érzett Justin iránt. Átadja azt a rajongását, amit érez iránta.

Olvastam Lilyt, olvastam neonkék17-et, olvastam 1wolfgirl1-et, egy csomó justinos blogot. De ezeken a kiemelkedő, zseniális sztorikon kívül volt még félezer unalmas, sablonos blog. Amik eléggé lerontották a Bieber-történeteket.

Most jött az új imádat: a One Direction. A legtöbb Belieber átpártolt az új bandához, és nem írtak több JB-s sztorit. Mára már alig vannak.

Persze, néhányan fellégeztek, hogy hála istennek, de valójában ez egy csendes dráma.

És én sajnálom.

SOS, szóbeli! - Help.

Jordin írta, hogy behívták szóbelizni, és szegény egy kicsit kibukott - vagy nekem legalábbis ez jött le. :P

Szerintem sokan félünk a szóbelitől, íme pár tipp, mit csinálj, mit ne csinálj.

Honnan tudnád pont te? - teszitek fel máris a költői kérdést.

Íme a válasz: évi 3-4 verseny budapesti döntőjébe jutok be - és ezek mind szóbelik. 
amikor hatodikos voltam, mentem két suliba is szóbelizni.

Pár dolog, ami alap:

1. NO MAKE-UP! - maximum szemspirál és szájfény, de ettől sem lesznek elájulva. Bátyám kilencedikes gimnazista, és ő mesélte, hogy neki mondta az egyik tanárnő, hogy a kisminkelt lányok mínuszponttal indítanak a legtöbb bizottsági tag szemében. Konzervatív gondolkodás...

2. Ne rágózz.

3. Némítsd le a telefonodat.

4. Fehér blúz, tiszta cipő...

Mit csinálj?

1. Fő a magabiztosság! De komolyan mondom. Amikor bemész, húzd ki magad, mosolyogj természetesen, esetleg kezet is foghatsz a bizottsággal. Amikor beszélsz, nézz a szemükbe. Ha a cipődet bámulod, az a legrosszabb. 

2. Bármi olyasmit kérdeznek, amit nem tudsz, tagadd le, hogy tanultátok! Ha nem jut eszedbe, akkor is! 

3. Beszélj meggyőzően! Ha te elhiszed amit mondassz, és kellő biztonsággal adod elő - ha az nem vmi oltári nagy baromság - akkor elhiszik ők is. 

4. Ha valamire konkrétan rákérdeznek, és nem jut eszedbe, de tanulnotok KELLETT, na akkor ne tagadj, ne rizsázz, mondd meg, hogy "Sajnálom, de ez most nem jut eszembe." Hidd el, sokkal jobban díjazzák majd, mintha elkezdenéd, hogy "Jajj, itt van a nyelvem hegyén, csak most nem ugrik be." Azért nem most jöttek ők sem le a falvédőről. :D

Mit ne csinálj?

1. Ne dadogj, próbálj helyette lazítani, és lassan beszélni.

2. Ne vitatkozz a bizottsággal (én múltkor a versenyen megtettem, és valószínű ezért nem jutottam be az országos fordulóba...:P).

3. Aznap már ne tanulj! Előző este nézd át.

Remélem, tudtam segíteni... :)

Könyvajánló

Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi

Nos, az első, és kihagyhatatlan természetesen a Szent Johanna Gimi lesz. Nem rizsáznék sokat, szerintem mindenki ismeri - aki nem hallott róla, na az viszont szégyelje magát! :D -, a következő rész most fog megjelenni, 26-án. Én megyek a barátnőimmel pénteken dedikálásra...

Timothée De Fombelle - Ágrólszakadt Tóbiás

A világ legjobb könyve. Két részes, az első "A számkivetett", a második a "Lilia szeme". Imádom, vagy ötször végigolvastam.

Georg R. R. Martin - Trónok harca, Királyok csatája, Kardok Vihara, Varjak lakomája

Ez egy ötrészes könyvsorozat, eddig csak 4 jelent meg. Martin egy külön világot teremtett, ami legjobban a középkori Európára hajaz. A regények uralkodóházak összecsapásairól szólnak, és az egyik különlegessége az, hogy a fantasyban elrejtett téma, a szex is fellelhető benne, néha arcpirító módon. A második és harmadik részben volt, hogy én sírtam, ugyanis az író a kedvenc szereplőimet tette el láb alól. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok az ötödik részre, még azt sem tudom, mi lesz a címe...

Christofer Paolini - Eragon, Az elsőszülött, Brisingr

Szintén sorozat, szintén középkor-szerű világgal, szintén sárkányokkal, és az író szintén várakoztatja az olvasóit. Eragon egy szegény parasztgyerek, aki vadászat közben talál egy sárkánytojást, amiből kikel Saphira. A fiúnak el kell menekülnie, és furcsa lényekkel találkozik, többek között Aryaval, a tündével, akibe bele is szeret. Az elsőszülöttet nem szeretem annyira, mert Arya folyton visszautasítja, meg Eragonnal sok gond van, rossz a közérzete, ilyesmik. A Brisingr (ejtsd: briszingör) -ben viszont minden jóra fordul, vagy legalábbis majdnem. A szerelmem ez a könyv! :D

Lakatos Levente - Barbibébi

Ezt a könyvet rengetegen bírálták, csak azért, mert két kézzel az arcodba vágja az igazságot. Leplezetlenül ír a tinik zülléséről, étkezési problémáikról, a celeblét előnyeiről és hátrányariról. Érdemes elolvasni, tanulságos... De Leventét kinyírom, ha találkozom vele, mert nem tudom, mi lesz a végén >.<

Fejős Éva - Helló, London!

Nos, igazából a könyvet azért vettem meg, mert 
a) régóta szemezgettem már a műveivel
b) a végső érv az volt, hogy a főszereplőt ugyanúgy hívják, mint engem xD 
Hát valami zseniális. De az összes többi műve is...

Igen, unalom. :D Ha van kedvenc könyvetek, azt kommentben kérném :D

Megyek fejlécet szerkeszteni. Soha nem adom fel! Muhahaha... xD

Batman :D

Ezt a képet Kicsi_Hellnek ajánlom, mert ő teljesen odavan a szuperherokért :D

Ohh, és még mielőtt elfelejteném:

DANGER!!

Mert partyfunék megfenyegettek minket! Kicsi_Hell én kezdek félni O.O

ha azt mondták, hogy az eredeti irományt az egyik csaj apja ki tudná adni könyvben, akkor az maffiafőnök tuti! :D

Amúgy csak én gondolkodtam még el azon, hogy mi az a csomó angol bejegyzés heredmundtól és társaitól? O.O

Nem megy semmi normális a tévében >.< kénytelen vagyok Eperke és barátait nézni...

Valakinek valamilyen ötlet unaloműzésre? :P